Az emberiség története során a gyepterületekkel szemben az elsődleges társadalmi igény az élelmiszer termelés szolgálata volt. Ennek során az élelmiszereket, a nem élelmiszernek minősülő mezőgazdasági alapanyagokat, a gyógyhatású növényeket, a legeltetés során keletkezett tüzelőanyagot valamint a legelő állatok igavonó erejét sorolták a gyep termékei közé. Az utóbbi időben azonban mindezek mellett olyan új szempontok is előtérbe kerültek mint az élelmiszer-biztonság, a minőség, a gyepekben rejlő ökológiai és genetikai potenciál megőrzése. A gyepek ökológiai szolgáltatásainak fontossága azt követően értékelődött fel, hogy a fenntarthatóság vált a természeti erőforrások hasznosításának fő alapelvévé.

A gyepen képződött takarmányokat évszázadokon keresztül a vadon élő, majd háziasított fűevő állatok hasznosították. Optimális állapotban a táplálék mennyisége megfelelt a legelő állatok igényeinek de mindig maradt annyi felesleg amely biztosította a folyamatos táplálékot és búvóhelyet más fajok számára, ugyanakkor lehetővé tette a gyepek folyamatos megújulását is. A gyepek életciklusa és a legeltetés hatására keletkezett többlet szerves-anyag (felesleges biomassza tömeg) mennyiségét elődeink gyűjtögetéssel és esetenként égetéssel csökkentették. Később a mezőgazdasági tevékenység belterjesebbé válásával, az istállózó állattartás elterjedésével ezeket a tevékenységeket energiaigényesebb, intenzívebb módszerek váltották fel hiszen pl. a kaszálás időpontját a mezőgazdasági gyakorlatban már az időjárás és a domináns fűfajok fejlettségi állapota mellett az aktuális mezőgazdasági munkacsúcsok összehangolásának munkaszervezési kényszerei határozták meg.

A rendszerváltozást követő társadalmi és gazdasági átalakulások következtében sok helyen lecsökkent a legeltetett állományok mennyisége, a legeltetés, a kaszálás elmaradása miatt a gyepterületek természetes élővilága nemkívánatos átalakulásnak indult. Ezt a hatást a gyorsan változó és kiszámíthatatlan formájú állami támogatások nem voltak képesek mérsékelni. A lecsökkent állatlétszám mellett már az is eredménynek számít ha valamilyen kezelés történik egy-egy gyepterületen. A legelő haszonállat állomány - átlagos évben - nemcsak a legelők karbantartásához kevés, de még a kaszálókon megtermett szénát sem képes maradéktalanul hasznosítani. Ebből adódóan - átlagos évben - a megtermett takarmánynak nincs megfelelő ára, s egy több évszázados energia-mérleg és gazdasági egyensúly felbomlása következhet be. Ezért látunk országszerte kezeletlen gyepeket, amely állapot fentieken túl gazdasági és természetvédelmi szempontból jelentős értékvesztést eredményezhet.

A fenti állapotok javulásához hozzájárulhat a kedvtelésből tartott állatok, jellemzően a ló állományának növekedése, különösen akkor ha a tartási körülmények a legelők és kaszálók használatát lehetővé teszik.

A gyepek e megváltozott viszonyok között történő hasznosításához új technológiák alkalmazására is szükség lehet azért, hogy területünket természeti és gazdasági optimumának megfelelően kezelhessük. Az egyik ezek közül a természetkímélő gyephasznosítás módszertana. Ennek gyakorlati célkitűzése az, hogy a gyepek tisztító és hasznosító kaszálása ne a támogatás eléréséhez rendelt tevékenység legyen, hanem a gyepgazdálkodás egyik eszközeként biztosítsa az állományok téli takarmányozását. Támogatható cél ez annak ellenére, hogy elismerjük az állatoknak, gazdáiknak valamint a terület élővilágának az a legjobb ha az állatok természetes körülmények között takarmányozhatók, vagyis táplálékukat térben, időben valamint mennyiségben és minőségben válogatva vehetik magukhoz.

Társaságunk az általa hasznosított területeken a gyep földrajzi elhelyezkedésével, állapotával valamint gazdálkodási céljaival összhangban álló, a legmagasabb hozamot biztosító tevékenységet folytat amely egyben a gyep hosszú távú megőrzését, fenntartását és hasznosítását is szolgálja.

A tevékenység részei a legeltetés, legelőtrágya kezelés, kaszálás, szárzúzás, cserjeirtás valamint ezek hatásainak megfigyelése.